A településről

Az első ismert említése a községnek Perechke néven történt 1314-ből származó oklevélben, amelyben a  veszprémi püspök megengedi, hogy a faluban fából templomot építhessenek.  A középkori falu temploma a Szilvásdomb  dél-nyugati végén lehetett. Az ugynevezett Szentmártoni levélben olvashatunk   1332 évben  a  Perecske faluba vezető útról. 1614-ben Puszta Peöleöchke penes Bakonszell (Puszta Pölöske a Bakony szélén) A XVIII. század végén három házban 24 ember lakott.

Vályi András 1796-ban megjelent Magyarországnak leírása című művében a következőket írja: „Pölöske Szabad puszta Veszprém Vármegyében, földes Ura Csúzy Uraság, fekszik Noszlophoz nem messze…”. Lakosai számát 65 főben adja meg. 1828-ban kastélynak nevezett klasszicista stílusú kúriát épített Csuzy Pál.  A birtok többször gazdát cserélt, utoljára  Uchtric Amadé Emilné vette meg, kinek birtokát 1948-ban államosították.  A kastély bútorait széthordták, az épület állaga rohamosan romlott,  kastély jellegét elveszítette, átépítésre került , jelenleg  ipari üzem működik falai között.
Az 1820 – as években  kezdődött a község betelepítése svábokkal. A község alapját a mai pityói és felső pölöskei puszták képezték, melyek  Csuzy Pál nemes uradalmai voltak. Ő telepítette be a község lakosságát német nyelvű emberekkel. A faluban a második legnagyobb birtokkal a Répássy család rendelkezett.  1948-ban birtokaikat elvették, a családnak el kellett költöznie a faluból.  Az épületet később lebontották, helyébe építési telkek kerültek kialakításra.
1898-ban  emelték a jelenlegi Szent-Márton templomot, oltárképe az amiensi jelenetet ábrázolja, a lovon Szent Márton megosztja köpenyét a koldussal. Az  anyakönyvekben már korábban is volt nyoma  a sváb nevek magyarosítási törekvéseinek, de az 1930-s évek közepétől öltött Pölöskén nagyobb méretet. Az első nagy kitelepítés 1946. június 5-én   volt, több családot kényszerítettek, hogy hagyják el házukat, hazájukat.  80 családot összesen 384 embert telepítettek ki.
1948-ban volt a második nagy kitelepítési hullám, ekkor 65 embert telepítettek ki   Németországba. Csak egy 20 kg –s csomagot vihettek magukkal, vasúti vagonokba szállították őket. A vonat az osztrák határhoz vitte őket, ahol három hetet vártak, míg a németek beleegyeztek, hogy beengedik őket, Karlsruhe városába. A kitelepítettek  házaiba  Felvidékről és Vas megyéből telepítettek be családokat.
Gazdaságról: Bakonypölöskei Állami Gazdaság 1949. szeptember l. alakult meg. A mezőgazdasági termelés mellett, baromfitelep, juhászat és gépműhely is működött.  1961-ben több környékbeli Állami Gazdaság összevonásából jött létre a Devecseri Állami Gazdaság.
1991. évben privatizációval  a következő cégekké bomlott: GALLUS  Kft, AGRO-BOS Kft, Bakony-Juh kft, DÁG-TRANS Kft.

Intézményrendszer:
1948—1992-ig tanácsrendszer működött, a rendszerváltás után az önkormányzati rendszer alakult ki Noszlop székhellyel, 1992. január l. napjától önálló Polgármesteri Hivatallal.  2007. szeptember l. napjától Körjegyzőséget alkot Ganna-Döbrönte községekkel.

Oktatási intézmények:
Óvodát 1950-s években az Állami Gazdaság építette a falunak, de 2007. évben bezárt, az óvodások Noszlopra járnak iskolabusszal.
1871-ben épült az iskola a templom mögött, tanító lakással együtt. 2005. évben az iskola is bezárt, a gyermekek Noszlopra utaznak naponta.

A településtől északra kb. 400 méterre a Kőrös – patak , délre  kb. 900 méterre a Hajagos-patak található, mint élő vízfolyás. Mindkét patak  fő vízgyűjtője a Marcal folyó. A település környezeti állapota jó, sem a településen, sem annak 15 km-s   körzetében jelentős  szennyező forrást jelentő ipari tevékenység nem található. A lakossági kommunális hulladék összegyűjtése, elhelyezése szervezett formában történik.

A település lakosságszáma:  401 fő, amely lakosságszám  az utóbbi években lényegesen csökkent.
A település úthálózata portala